Rögtön kipurcanok, ébredtem valamelyik éjjel, annyira szúrt a hasam. Hívtam apámat, küldöm a helikoptert, az majd kimenekít a Dombról,  üvöltötte a telefonba. Apám biztosítása egy rakás pénzbe kerül, de bármi baja esik, secperc alatt külföldre viszik. Ez neki minden pénzt megér, naná, a Dombon lebetegedni egyenlő a halállal, a legújabb dili például, hogy az éjjeli hólapátolásra jelentkező csórókat küldik a kórházakba ügyeletesnek. Szóval, bár már a falat kapartam kínomban, bevállaltam a repülést.   

A helikopter nem is volt olyan ciki, kaptam valami löttyöt, s sikerült végigaludnom az utat. Egy szuper helyen landoltunk, ha itt ez a kórház, akkor nem is olyan gáz betegnek lenni, tértem boldogan magamhoz. Nem kellett rögtön meztelenre vetkőznöm, mint nálunk, maradhattam abban a kinőtt, kifakult trikómban, amiben a hapsik valamiért mégis mindig gerjednek rám. Jöttek az orvosok, tök lazák voltak, trendi fehér hacukában lebegtek, s az volt az ember érzése, mintha kézrátétellel gyógyítanának. A nővérek meg görkorikon száguldoztak és mindenkinek csókokat dobáltak. Volt ott egy különösen cuki doki, az ilyet sokszorosítani kellene, mint kiderült, rajta nem múlna, mert állatokat klónoz, embereket elvből nem, mert így is sok van belőlünk. Kivéve engem, belőlem csak egy van, mondta, mikor megtudta, hogy a Dombon lakom, s mint kiderült, még sincs semmi bajom. Az egy beteg hely, közölte, miközben a véremet vette, dolgoztam maguknál, Drakulát nagyon bírtam, ő egy jó arc, kacsintott, rögtön éreztem, hogy bejövök neki. Csak hát, amilyen az én formám, mindent elcsesztem, amikor a végén előjöttem a szokásos borítékkal. Mint aki kétfejű borjút lát, meredt rám azzal a penge nézésével, tudtam én, hogy maguk betegek, közölte, majd soha többé rám se bagózott.    

Totál lelombozva jöttem haza, még az én drága Ottóm sem tudott feldobni, pedig majd hasra estem, örömében úgy a nyakamba ugrott. Hát még mikor megszagolta a kintről hozott kosarát, igazi nerccel bélelve. Ilyen egyetlen blökinek sincs a Dombon, pedig most nagy a felhozatal kutyacuccokból. Aznap este bulira mentem Tündéhez, egy felkapott kutyaidomárt hívott sztárvendégnek, akár oroszul is megtanítja az ebeket. A csajok a kutyusaikkal érkeztek, újabban a portugál vízikutya a menő, s micsoda garbókban rohangáltak! Ez egy új nünüke nálunk, a barátnőim kezdenek leszokni a pasikról, úgyis csak a gond van velük, az igazi királyság egy elegáns döggel virítani. A Bróker Bálon is hihetetlen volt a felhozatal, Hajnal, a médiacézár felesége például egy háromfejű vérebbel vonult be, cerberusnak hívta, a népek egy merő parában menekültek, mikor meglátták.  A galériás Péter felesége, Márta újabban jótékonyságban utazik, Tündéhez egy menhelyről kimenekített korccsal jött, a gazdiját kirúgták az állásából, neki magának sem volt mibe harapnia, nemhogy ennek a furi farkasszerűségnek, amelyik úgy néz rád, mintha három egyetemet végzett volna. Márta tart is tőle, magázza és mindenféle csemegével próbálja magához édesgetni, de a dög nem vevő a dologra, Tündénél is csak feküdt  a sarokban és a pókerközvetítést bámulta a tévében. Kutyavilágot élünk, magyarázta az idomár, s valami egzisztenciális krachot emlegetett, ami komoly traumát okozhat szegény állatoknak. Ottó nerccel bélelt kosara bejött a lányoknak, irigykedve próbálgatták, bele is feküdtek, de aztán előkerült egy smukkokkal kirakott arany kutyaszán, és inkább arra szálltak rá.  Éva, a szőke modell hozta, Lakatos, a bukott bankár egykori macája, egész jó fej, hol kapható a nerckosár, kérdezte, cserébe megadta a címet, ahol a kutyusokkal közös kriptát lehet megrendelni.      

Nem mintha fel akarnám dobni a talpam, pont most, hogy végre itt a tavasz, mit tavasz, a télből egyenesen fincsi nyár lett. Egyik nap is, kilépek a kapun, s nem hiszek a szememnek. Pont telibe kapom a minisztert, amint a szokott nagy fekete kasznija helyett egy hatalmas lufiba kapaszkodva próbál lejutni a Domb aljára. Totál meztelenül. Szegény újságíró barátnőm, Erzsi, mintha tegnap történt volna, hogy fogadtam vele a Hercegben a pasi lényegéről, s most, hogy szembe libeg velem az igazság, be kell látnom, ő nyert. Állította, hogy a faszinak csak a szája jár, amúgy hót töketlen, két szalmaszálat sem képes keresztbe tenni, én viszont mindig is esküdtem a langalétákra, s olyat még nem pipáltam, amelyiknek gond lett volna a szerszámával. Hát ezt most jól elbuktam, szinte látom barátnőm győztes vigyorát, csak az a bibi, hogy mióta abban a taxiban beadta a kulcsot, Erzsit mindez sajnos már rég hidegen hagyja.  

Nem úgy apámat, aki sokáig szintén esküdött a miniszter farkára, persze csak a maga szplínes modorában, de azért mindig tudta, merre meddig. Múltkor is, Döme buliján a saját fülemmel hallottam, amikor a miniszter odaszólt Hajnalnak, átutalták már a zsozsót, itt az anyag, s a kezébe nyomott egy piros paksamétát. Másnap korán keltem, s ide a rozsdás bökőt, hogy Hajnal műsorában apám tutira abból a paksamétából szívatta az ellenzék valamelyik kispályás sameszát, hogy melyiket konkrétan, meg nem tudnám mondani, olyan egyformák. Egy borospincéről volt szó, amit beújítottak maguknak, természetesen az egész heggyel együtt. Csórikámnak esélye nem volt, apám kajakra rámászott, az öreg nehezen viseli, ha mások nála is nagyobbat kaszálnak.

Csak Dömét bírja, újabban tök otthonülő lett, de Döme partijaira mindig elmegy, egyszer engem is magával vitt. Nem volt semmi, épp a konyhában kajtattam száraz pezsgő után, mert az a temérdek pincér mind csak édesben nyomult, amikor belebotlottam a miniszterbe, meg abba gusztustalan, szélte-hossza egy dagadt bankárba, akinél momentán ott a Domb összes suskája. Döme valami hatalmas orosz játékról vetített nekik, hogy tuti üzlet, a nyertes számok előre le vannak vajazva, mert ha valahol, az oroszoknál minden elképzelhető. Belenyomtok néhány százmilliárdot, én meg csont nélkül termelem vissza a zsebetekbe, kacsintott rájuk, legfeljebb hozzátok vágunk még egy olajmezőt is.

Lassan ajánlatos a konyhából kifarolni, mert ezektől minden kitelik, mondaná Erzsi. Döme is, nem véletlen, hogy legyen bárki a főnök, neki feszt áll a zászló. Majd kicsit jobban összehúzzuk a nadrágszíjat, de meglesz, ígérte neki most is a miniszter, hátha cserébe kap egy príma díjat tőle, aztán sürgősen elhúzott, hogy megvédje Sznupit, a ritka drága, csak nekik klónozott meztelen kínai kutyáját a háza előtti szokásos balhétól. A múltkor sopánkodott is a tévében, hogy nincs egy árva kanyija, a kégli őrzésére rámegy az összes suskája. Ezen röhögött az egész Domb, egyedül a taxisok dühöngtek, hogy elegük van a vörösökből, a kutyáik közé kéne lökni őket, mind egy szálig. Nem értettem a dolgot, mert Réti, a reklámos az egyetlen vörös, akit ismerek, Döme már inkább kopaszodik, a haverja, Villányi sérója meg zsír barna. Tiszta mázli, hogy apám festeti a haját, senki meg nem mondja, mi az igazi színe.

Szerencsétlen Rudi, annak viszont tök elcseszték a búráját, írt egy könyvet, s olyan rajta, mint egy jóllakott csecsemő. Apám valami fotosopot emlegetett, meg hogy Rudi mindig is túlzásba vitte a retust, a hülye is láthatja, semmi nem igaz rajta, csak önmagát fényezi. Apám szerint Rudi talicskával hordta ki a pénzt a tévéből, és akkor van képe a könyvében azt írni, hogy talicskával hordta be. Nem mintha bárkit is érdekelne már ez a kétesélyes bohóc, apám egyre jobban belelovalja magát Rudi cikizésébe, halál kibukott, mert Rudi azt írta róla, hogy egy médiagenya, és kilóra megvették a fejesek.

Újabban apám is könyvet ír, ebben jól kitálal arról a Madonna-klón csajról, akinek a didkói negyedszerre sem sikerültek, s leginkább a lovával szereti csinálni. Kíváncsi leszek, Rudi mit lép, mert apám cáfolja a műcsajjal közös gyerekük hírét is, sőt, ha muszáj, papírral tudja igazolni, hogy Rudi csődöt mondott az ágyban (pontosabban a csikótejjel töltött úszómedencéjében).        

A könyv még sehol, de apám már megint elemében, ismét fel bír reggel kelni, ma is a miniszterrel lelkizett a tévében, aki már nem is miniszter, lemondott bánatában, hogy az ellenzék gombostűt szúrt a lufijába. Ehhez képest igazán édesdeden cseverésznek a csomagról, amit mint hazafinak cipelnie muszáj. Nézem a minisztert, s valami nagyon nem stimmel. A szöveg látszólag ugyanaz, de a figura mintha összement volna, és az orráról is eltűnt az édi kis három hatos alakú anyajegy, amit annyira bírtam rajta. Lehet, hogy működésbe lépett az én cuki külföldi doktorom? Lehet, hogy volt az a pénz, amiért feladta az elveit? Ahogy a minisztert elnézem, jó munkát végzett, ha nem is hibátlant.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.